A kezünkön háromszor-négyszer olyan gyorsan nőnek a körmök, mint lábujjainkon. A tudósok máig nem tudták megmondani, mi rejlik az eltérő növekedések hátterében - de az elmúlt 100 év tapasztalatainak birtokában vannak elméleteik.

Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy körmeink hogyan nőnek. A körmök az úgynevezett körömmátrixból (vagy körömágyból) indulnak ki, ez a halvány, félhold alakú terület, ami a kutikula alól kandikál ki (ez kisebb körmöknél általában nem látszik). Ez a különleges szövet meglepő tempóban generálja a bőrsejteket - majd el is fogyasztja őket keratintartalmukért (a keratinnak köszönhető a bőr textúrája). A halott, keratingazdag sejtek feltorlódnak a mátrixban és felfelé tolják a körmöt, ami a körömággyal együtt nő és halad kifelé.

A köröm növekedésével kapcsolatos információink sok esetben onnan származnak, hogy a tudósok saját magukon végeztek kontrollált kísérleteket. A 20. században például a washingtoni Walter Reed katonai orvosi központokban William Bean vizsgálta körmeit. 32 éves korától kezdve minden hónap első napján megkarcolta körmét azon a ponton, ahol kiemelkedett a kutikula alól. Húsz évnyi vizsgálat után megállapította, hogy körmeinek növekedése egy hónappal csökkent. Ez ahhoz a megállapításhoz vezetett, hogy a véráram és az anyagcsere befolyásolja a növekedési rátát.

Bean kutatásai egy oxfordi bőrgyógyászt, Rodney Dawbertet is megihlettek. Az orvos azt a hipotézist akarta bizonyítani, hogy ha egy ujj sérült (Dawber bal gyűrűsujja egy rögbimeccsen sérült meg), akkor kevesebbet használják, tehát a köröm is lassabban nő rajta. Ujja három hónapig volt sínben, ez alatt az idő alatt azon az egy ujjon 25 százalékkal lassabban nőtt a köröm többi ujjához képest.

Dawber konklúziója tehát az volt, hogy a sérülés ugyan lehet a csökkent körömnövekedés egyik oka, de maga a sérülés az inat érte, nem a véredényeket vagy a csontot. Ezek mellett arra is rámutatott, hogy jobbkezesként domináns jobb kezén gyorsabban nőttek a körmök, mint bal kezén - viszont mindkét lábán a lábkörmök növekedése megegyező mértékű volt.

Míg nem ismerjük a pontos biológiai mechanizmust, addig elmondhatjuk, hogy Dawber konklúziója az elfogadott magyarázat, miszerint körmeink növekedése attól függ, hogy mennyire használjuk szóban forgó ujjunkat. Ha az ujjat többet használjuk, a köröm is jobban kophat rajta, úgyhogy a körömágy ehhez kalibrálja a növekedés mértékét. Ha kevesebbet használjuk az ujjunkat, akkor a köröm lassabban nő.

Egy szintén sokat emlegetett elmélet az is, hogy ujjkörmeink azért nőnek gyorsabban, mert közelebb vannak szívünkhöz és több vért kapnak. Mindehhez hozzá kell tennünk Bean konklúzióit is: kezünkön és lábunkon nyáron nőnek a leggyorsabban a körmök, amikor vérkeringésünk a legaktívabb.

Forrás: hazipatika.com